Nem vagy időhöz kötve. Akkor kelsz, amikor akarsz, ebédelsz, amikor akarsz.
Nincs steril, a gyerekek számára ingerszegény hotelszoba. Kilépnek az ajtón és ott a természet, ahol mindig találnak valami érdekeset. Ha mást nem a többi gyereket.
Fantasztikus érzés a reggeli és vacsora kint a teraszon, a mi (klenovicai) kempingünk esetén ráadásul full panorámával a tengerre.
Amíg a reggelit faltuk, bámultuk a hívogatóan sötétkék tengert, hallgattuk a hajókürtöket, az orrunkban éreztük a mindent betöltő, sós tengerillatot, és alig vártuk, hogy nekivághassunk felfedezni a környéket.
Napközben a strandon, a medencéknél és a szabadban töltöttük az időt. Mindig akadt valami izgalmas program, a gyerekek összebarátkoztak külföldi gyerekekkel (a nyelv ebben a korban még nem akadály), és birtokba vették nem csak a játszóteret, de nagyjából az egész kempinget.
A biztonság kedvéért egy utazótáskára való játékot vittünk nekik, hogy ne unatkozzanak, ha úgy adódik…de nem adódott úgy. Így a táskát szó szerint kis se nyitottuk.
Szerencsére az időjárás kegyes volt hozzánk (Horvátországban azért ritka a tartós nyári rossz idő), és a gyerekek naphosszat kint bóklásztak. A műanyag játékokat és mobilt és a tabletet a természet váltotta fel. Snorkelingeztünk, halrajokat üldöztünk, érdekes kagylókra vadásztunk, homok és kavicsvárat építettünk a parton, kirándultunk, kiruccantunk körülnézni a közeli városba és felfedeztük a szomszédos strandokat.
Este pedig vagy a kemping éttermében vacsoráztunk, vagy a házunk előtti teraszon csaptunk grill partyt. Ilyenkor előkerült némi sör vagy bor is, és némi társasjáték , amíg a gyerekek ki nem dőltek. (Köszönhetően az egész napos viháncolásnak, szerencsére ez hamarabb történt meg a szokásosnál.)
Ha a mobil házas kempingezésről kérdeznek, az első, ami beugrik, hogy hangulata van.
Az a kép van előttem, amikor este kint ülünk a teraszon, a tenger felett és csillagfürtös ég alatt, hallgatva a kabócákat. Már nincs az a rekkenő hőség, kellemesen jár a szél is, már mi is zsibbadtak vagyunk az egész napos élményektől és fáradtságtól, de még nem akaródzik bemenni aludni a klímától hűvös házba.
És ahogy véginézünk a mobilházak hosszú során, mindenki kint ül a kis háza mécsesekkel kirakott teraszán, előtte sörös és borospoharak és innen-onnan a csendes beszélgetést, vidám nevetés zaját hozza a meleg, tengerparti szél.
